Hợp âm A Város Fölött - ZSUZSA KONCZ

Lời & hợp âm

[Verse 1]
[D]1. Nyár éjszakán felkapott a szél.
[A]Oly könnyű voltam, akár egy kis levél.
[E]Magasra szálltam, és átö[G]lelt az ég.
Oly [D]felhőt[G]len volt a kép.
[E][Em][E][A]

[Verse 2]
[D]
2. Néztem a várost, [Bm]békésen [D]pihent.
Felül[A]ről úgy tűnt, zavartalan a rend.
[E]Egy diszkóbárból
[G]dzsessz-rock-funky szólt.
És [D]kacsintott [G]rám a hold.
[Em][A]

[Verse 3]
[Bm]
3. Lebegtem az égen a belvá[D]ros fölött.
[Bm]Alat[A]tam csillogott a
felosztott [E]föld.
Távolban [Bm]gyárak, és [G]halvány csillagok.
Hall[D]gattam a [G]bölcs folyót.

[Verse 4]
[Em]4. M[A]agam[Bm]ba szálltam,
későre [A]járt.
Már látni véltem egy újkor [E]hajnalát.
Mikor egy hang szólt az [G]al só rakpartról,
[D]Ére[G]ztem, hozzám is szó[Em]l.[A]

[Verse 5]
[D]
R. Van még ki [A]rosszked
[G]vűen éb[A]red,[Bm]
Van még, ki [E]holtvágányon [A]áll,[G][D]
Van még, ki [A]gátlások[G] tól sz[A]enved,[Bm]
Van még, ki [E]megváltásra vár.
[A][Bbm]

[Verse 6]
[Bm]5. A földhözragadt ember
[F#m]dülöngélve [Bm]járt,[D][A]
A kereszteződésnél tétován
[E]megállt.
Felnézett rám, és [G]bár nem láthatott,
A [D]szívéből [G]átkot szórt.
[Em][A]

[Verse 7]
[Bm]6. És hirtelen rám tört[D]
[Bm]a fé[A]lelem.[E]
Éreztem, [G]nem tart [D]fenn [G]töb[Em][A][D]
[A]bé [G]sem[A]mi [Bm]sem.[E][A][G][A][D]
Zu[A]hanni [G]kezdtem,
[A]és [Bm]az ál[E]om vé [A]get [G]ért.[D][A][G][A][Bm]
[E]Oly [A]távol [D]van mos[A]t az [G]ég.[A][Bm]
R.
[E][A]