Hợp âm Szélmalom - KULKA JÁNOS

Lời & hợp âm

[Verse 1]
[Am]Nézd,
mint [F]egy spirál[Am]forma pályán,
Melyen nagy kerék sza[Dm]lad,
So[E]sincs vég és sosincs kezdet,
Mint egy végtelen sza[Am]lak,
Mint egy hólabda a hegyről,
Légköm száll [A]cirkusz [Dm]fölé,
Mint egy körint, amely pör[G]dül,
S gyűrűt ír a hold [C]köré,
Mint a mutatók, mik [F]kergetik
A számlap perceit,
[Dm]Mint egy f[F]öldformájú alma,[E]
Néma térben forog itt,
[F#m]Mint e[F#dim]gy őrült
szélma[Esus4]lom
[E]hajszol át az álmo[Am]kon
Mint egy alagút
s a mélyén helytett labirintus vág
[Dm]Aztán megnyí[Am]lik egy barl[E]ang,
ahol napfény sosem [Am]jár
Mint egy elfelejtett [A]álom
ott [Am]a forgóhajtón [Dm]túl
Mint a koncentrikus kö[G]lök,
hol a kavics vízbe [C]húl,
mint a mutatók, [F]mik kergetik
a számlap perceit.
Mint egy földfor[Dm]máló alma,[E]
néma térben forog [F#dim]itt,
mint [Am]egy őrült szél [Esus4]malom
[E]hajszó át az álmo[Am]kon.
Mikor kulcs csörög a zsebben,
Mint a fülben cseng a [Dm]szó,
Talán kár, már is [G]elmúlt,
Talán éppen attól [C]jó,
Mint a homokban, sétálsz,
nyomod, elmossa a [F]víz.
Messzi dobszúz áll a szélben,
újjad dobol mind a [Em]tíz.
Talon keletben pár [A]fénykép,
mint egy daltosz [Dm]lányaim. Régi nevek,
régi ar[G]cok,
régi napok képeim.
[C]Mikor rájöttél, [F]vége,
mikor mindent beláttál,
hogy a sárga őszi tájak[E]
mindig őt idézik [Am]már.
Mint egy spirálforma pályán,
Melyen nagy kerék sza[Dm]ladt,
Sosincs végés, sosincs [E]kezdet,
Mint egy végtelen szalag,
[Am]Többé sosi[Am]ncs nyugalom,
És egy őrült szélma[E]lom
Hajszol át az álmokon.
[Am]Feliratok .org